A lovag halála
Csatatérre bámul
a hold buta képe,
dögevők vonyítnak
csillaggyászos égre.
Komor erdő lombja
rikolt , sikolt néha,
ragadozó surran,
reszket aki préda.
Halottak, haldoklók
sötét kupacokban,
hullarablók lépte,
közönyösen koppan.
Nincs diadal, mámor,
kürt se szól kevélyen,
Isteni jelek sem
lobbannak az égen.
Egyedül a lovag,
a bele kiontva,
holnapi abrakra
nincsen többé gondja.
Holt keze szorongat
egy illatos kendőt,
már hiába várja
hölgye a mennyegzőt...
Linkoci