Három hete kezdődött a suli, és azt kell mondanom, hogy igazán meg vagyok magammal elégedve. Mert hogy most már látom, a fától az erdőt! Igen, sikerült utazó logopédusként beosztanom 5 (jól hallod), öt intézményben az óráimat. Ez tudod egy iskolában is nehéz tud lenni, merthogy van A meg B hét, és nem minden óráról engedik el az SNI kölyköt fejlesztésre. Az pedig matematikailag lehetetlen, hogy délután 1-3-ig beoszd a heti 20 óra tanításodat. Az első akadály tehát az volt, hogy meggyőzzem a tesi tanárokat, hogy heti öt órából adjanak nekem egyet, amikor kivihetem az integráltan nevelkedő beszédfogyatékos vagy épp diszlexiás kölyköt fejlesztésre. Hát volt aki, tiltakozott, hogy ez elő van írva kormányilag stb, stb. De én ezt már jó előre letisztáztam az igazgatókkal. No, nem mintha ők nem tiltakoztak volna elsőre, hogy óráról semmiképpen nem, de csak annyit kellett mondanom, ok, ok, de akkor be kell, hogy hozza a szülő az EGYMI-be a kölyköt tanítás után. Erre aztán minden igazgató ajtaja megnyílt, mert mivel szakértői bizottság által előírt papírról beszélünk, ez ugye kötelező, ami után az iskola fel is veszi a fejkótát, úgyhogy csak annyit mondtak, beszéljem meg a tanárokkal. A tanárokhoz meg már úgy mentem, hogy már rábólintott az igazgató. A következő akadály, hogy a legtöbb iskolában, óvodában egy logopédiai, vagy fejlesztő szoba van, tehát egyezkednem kell a szakszolgálati logopédussal (aki ugye most már nem kezelhet SNI-t, a tömeglogopédiát végzi), és a gyógypedagógussal, tehát elég gyorsan kell ezt csinálni, hogy te legyél az első :). Volt ugyan suli, ahol tavaly még fejlesztő és logopédiai szoba is volt, de mára a fejlesztő megszűnt, merthogy átvette a helyét a hittan és az erkölcs. Ott megnyugtattak, van a folyóson egy nyugodt kis hely, ha nem jutnék be a logopédia szobába (sőt mobil tükröt is tudnak adni a folyosói asztalra :). szerencsére bejutottam, tehát nem kell igénybe vennem a folyosót. Az egyik óvodába sajna csak a tornateremben kaptam helyet, no de amíg oda eljutok, hát ne tudd meg! Szabályosan a pincében van. A villanykapcsolót alig találtam meg, hogy ne zuhanjunk le a lépcsőn, közben nyugtatgattam a három éves nem beszélő kis kölyköt, hogy fogd a kezem és ne félj, azok csak csövek és ez doh szag nem is olyan rossz, majd megszokjuk, közben elhaladtunk a logopédiai szoba mellett, és még örültem is hogy nem azt kaptam, a tornaterem legalább tágasabb. Az uccsó iskolában csak egy 4-kes fiúhoz kell mennem heti kétszer egy órában, így aztán őt hagytam utoljára. Tudtam, hogy az igazgató bele fog egyezni bármelyik óráról kérem is el. Nekem az 5.óra lesz jó, mert így pont átérek a másik iskolából, nem kell malmoznom lukasórában. Persze, persze csak egy gond van, akkor nincs üres terem. Nem kell nekem logopédiai szoba, elég egy üres tanterem.(mert mint kiderült olyanuk nem is volt soha. Érdekes, pedig az alapító okiratukban benne van a beszédfogyatékos gyerek ellátásának biztosítása). No jó egyszer egy héten a 3. emeleti fejlesztő szoba szabad. És kétszer miért nem? (kérdeztem gyanútlanul). Ó persze hittan van a másik időpontban. De én tornaóráról vinném el a gyereket, akkor üres az osztályterem, nem? Sajna nem, az osztálytermekben tornáznak, hisz csak egy tornaterem van, hogy tudnák heti 5-ször ott tornáztatni az egész iskolát? Amikor megláttam a parányi szobát, megkérdeztem, hogy fér be ide egy csoport hittanos? Hát, csak egy gyerek jár, abból a felekezetből csak egy jelentkezett. Értem és én hol leszek? Hát van lent az alagsorban egy kemencés szoba, ott szoktunk sütni, ugyan most nagyon koszos, de jövőhétre kitakarítják nekem. Aztán bemutatta a 10 éves kisfiút, aki bár nagyon okos, de a beszédéből bizony vájtfülű logopédusként sem értettem egy büdös szót sem, pedig kezelte logopédus már, no de hol? Itt tükör sincs.
Szóval beosztottam az óráimat az öt intézményben, tehát látom már a fától az erdőt, csak épp az alagút végét nem.
Három hete kezdődött a suli, és azt kell mondanom, hogy igazán meg vagyok magammal elégedve. Mert hogy most már látom, a fától az erdőt! Igen, sikerült utazó logopédusként beosztanom 5 (jól hallod), öt intézményben az óráimat. Ez tudod egy iskolában is nehéz tud lenni, merthogy van A meg B hét, és nem minden óráról engedik el az SNI kölyköt fejlesztésre. Az pedig matematikailag lehetetlen, hogy délután 1-3-ig beoszd a heti 20 óra tanításodat. Az első akadály tehát az volt, hogy meggyőzzem a tesi tanárokat, hogy heti öt órából adjanak nekem egyet, amikor kivihetem az integráltan nevelkedő beszédfogyatékos vagy épp diszlexiás kölyköt fejlesztésre. Hát volt aki, tiltakozott, hogy ez elő van írva kormányilag stb, stb. De én ezt már jó előre letisztáztam az igazgatókkal. No, nem mintha ők nem tiltakoztak volna elsőre, hogy óráról semmiképpen nem, de csak annyit kellett mondanom, ok, ok, de akkor be kell, hogy hozza a szülő az EGYMI-be a kölyköt tanítás után. Erre aztán minden igazgató ajtaja megnyílt, mert mivel szakértői bizottság által előírt papírról beszélünk, ez ugye kötelező, ami után az iskola fel is veszi a fejkótát, úgyhogy csak annyit mondtak, beszéljem meg a tanárokkal. A tanárokhoz meg már úgy mentem, hogy már rábólintott az igazgató. A következő akadály, hogy a legtöbb iskolában, óvodában egy logopédiai, vagy fejlesztő szoba van, tehát egyezkednem kell a szakszolgálati logopédussal (aki ugye most már nem kezelhet SNI-t, a tömeglogopédiát végzi), és a gyógypedagógussal, tehát elég gyorsan kell ezt csinálni, hogy te legyél az első :). Volt ugyan suli, ahol tavaly még fejlesztő és logopédiai szoba is volt, de mára a fejlesztő megszűnt, merthogy átvette a helyét a hittan és az erkölcs. Ott megnyugtattak, van a folyóson egy nyugodt kis hely, ha nem jutnék be a logopédia szobába (sőt mobil tükröt is tudnak adni a folyosói asztalra :). szerencsére bejutottam, tehát nem kell igénybe vennem a folyosót. Az egyik óvodába sajna csak a tornateremben kaptam helyet, no de amíg oda eljutok, hát ne tudd meg! Szabályosan a pincében van. A villanykapcsolót alig találtam meg, hogy ne zuhanjunk le a lépcsőn, közben nyugtatgattam a három éves nem beszélő kis kölyköt, hogy fogd a kezem és ne félj, azok csak csövek és ez doh szag nem is olyan rossz, majd megszokjuk, közben elhaladtunk a logopédiai szoba mellett, és még örültem is hogy nem azt kaptam, a tornaterem legalább tágasabb. Az uccsó iskolában csak egy 4-kes fiúhoz kell mennem heti kétszer egy órában, így aztán őt hagytam utoljára. Tudtam, hogy az igazgató bele fog egyezni bármelyik óráról kérem is el. Nekem az 5.óra lesz jó, mert így pont átérek a másik iskolából, nem kell malmoznom lukasórában. Persze, persze csak egy gond van, akkor nincs üres terem. Nem kell nekem logopédiai szoba, elég egy üres tanterem.(mert mint kiderült olyanuk nem is volt soha. Érdekes, pedig az alapító okiratukban benne van a beszédfogyatékos gyerek ellátásának biztosítása). No jó egyszer egy héten a 3. emeleti fejlesztő szoba szabad. És kétszer miért nem? (kérdeztem gyanútlanul). Ó persze hittan van a másik időpontban. De én tornaóráról vinném el a gyereket, akkor üres az osztályterem, nem? Sajna nem, az osztálytermekben tornáznak, hisz csak egy tornaterem van, hogy tudnák heti 5-ször ott tornáztatni az egész iskolát? Amikor megláttam a parányi szobát, megkérdeztem, hogy fér be ide egy csoport hittanos? Hát, csak egy gyerek jár, abból a felekezetből csak egy jelentkezett. Értem és én hol leszek? Hát van lent az alagsorban egy kemencés szoba, ott szoktunk sütni, ugyan most nagyon koszos, de jövőhétre kitakarítják nekem. Aztán bemutatta a 10 éves kisfiút, aki bár nagyon okos, de a beszédéből bizony vájtfülű logopédusként sem értettem egy büdös szót sem, pedig kezelte logopédus már, no de hol? Itt tükör sincs.Szóval beosztottam az óráimat az öt intézményben, tehát látom már a fától az erdőt, csak épp az alagút végét nem.