Egész nyáron tengerparti, napfényes mediterrán tájakra tervezgettem egy szép és pihentető nyaralást. Úgy számoltam - a realitások figyelembevételével - , hogy kb tíz napos kikapcsolódásról lehetett volna szó. Ezzel szemben..
Telt-múlt az idő és szeptember első napjaira totál egyértelművé vált, nem lesz ebből már semmi az idén. A felismerés nem számított nagy újdonságnak, volt ilyen többször.. naná! Aztán mégis úgy alakult, hogy egy néhány naposra szűkített program belefért a tervekbe.
Apró korrigálás és a víz helyett a hegyekbe mentünk. Lényeg volt az is, hogy közelebbi vidéket keressünk és lehetőleg olyat, ahol nem jártunk még. Így esett a választásunk Máramarosra, Bukovinára ebből következően a túraútvonal végül 2000 kilométeresre sikeredett (autóval, naná..), ez a mi formánk, amúgy. Hazafelé meg-megálltunk néhány érdekesnek ígérkező helyszínen. Végig a Gyergyói havasokon, Maros-völgyén, Kolozson keresztül Nagyváradnál átlépve a határt. Mit mondjak? Nem bántuk meg.
Elmondhatatlanul sok élményben volt részem a hat nap alatt. Nem szaporítom a szót, beszéljenek a fotók. Igazándiból nem a városi élet, vagy a történelmi emlékek érdekeltek, hanem a táj, az erdők, a folyók, vízesések, az egyszerű hétköznapok, néhány jelentősebb látványosság, satöbbi. De erről is képekben.
A Mára vidékét néhány órás autózást követően értük el. Dél-Alföldről indultunk.
Juhász szállás Nagybánya felett a Rozsály tetőn.
A Firizai - vagy Fernezsályi - tó
Útban a Gutin-hágó felé
A Gutin-hágón
Úgy láttam, a motorosok imádják ezt a vidéket, naná az út szeszélyesen kanyarog, a Gutin hegység legmagasabb pontja 1447, a hágó is kb 1000 m-en van. Izgalmas!
Mára-falva /Krácsfalva/, vízeséssel, malommal, vendéglővel, gombát, sajtot, pálinkát földről áruló nénikkel, ahogy kell
/fenti faragott keresztet korábbi máramarosi kiránduláson fotóztam/
A gyógyvízéről híresAknasugatagon szálltunk meg először. Nem fürödtem meg, mert eléggé hűvös idő volt, a hely viszont kiváló kiindulópont a környék bejárásához. A vidék leírhatatlanul szép. Találkoztunk krumplit betakarító falusiakkal, estefelé haza tartó jószággal...
Budestiben/Budfalva/ kora esti fényekben fürdő öreg fatemplomot látogattunk meg..bizony igaz, errefelé még viselik az idősek a régi ruhákat, ráncos, bő szoknyákat, kendőt még a fiatal asszonyok is , homlokukat eltakarva, a férfiakon láttam apró, nekem mókásnak ható szalmakalapocskát, sőt bocskort (!), egy kapu előtt ülő néni gyapjúfélével dolgozott, nem is tudtam pontosan milyen munkát végez...
Bozita fölött egy patak partján ebédeltünk, a hegyekből lovakkal fát húzató, szállító emberek hangjától visszhangos völgyben.
Máramarosszigeten kedves magyarul beszélő asszony volt segítségemre a legjobb szilvapálinka kiválasztásában - kóstolással egybekötve, mert arrafelé úgy szokás - a dolognak az lett a vége, hogy körtepálinkát is hoztam. Fazékból árulják a szilvalekvárt, mérlegen mérve, ki mennyit kíván belőle vásárolni, sajthalmok, rengeteg tejárus, az asztalok mellett, csak úgy a földre borítva padlizsánhegyek kellették magukat az ősz sok egyéb gyümölcse mellett, egy bádogfazék-árus biciklire kötözött termékei mellett ajánlgatta szolgáltatásait, a büfénél két megfáradt piacozó asszonyság dinnyézett, kávézott, némi itóka mellett csevegve...tetszett nekem a máramarosi piac, nagyon.
/a piac bejárata/
MegnéztükBarsana világhírű kolostorát..
..és a szaploncai /Săpânţa/vidám temetőt, ahol Stan Ion Patras fafaragó mester 1935 táján úgy gondolta, nem feltétlenül fontos a siralom völgyéből távozót szomorúan búcsúztatni. A falucska másvilágra költözött lakóiról, a családtagoktól szerzett információk alapján versikét költött, azt fába faragta, a helyi divatnak megfelelő díszítéssel, festett fejfákon megörökítette. Sajnos a versikék csak román nyelven olvashatóak, ám a kifejező ábrázolásnak hála, a történetek többé-kevésbé érthetőek. Kit halála körülményeivel együtt, kit pedig életében betöltött szerepében ábrázolja, nem titkolva esetleges hibáit sem. A temető UNESCO védelem alatt áll. Már a mester is egy ilyen festett kereszt alatt pihen, a munkát utódai folytatják. Ma 1000 fölötti a festett fejfák száma.
Nem volt idő megtekinteni Nagybányát, aFelsővisói erdei vasútat, pedig azt mondják az egész napos vonatozás a havasokban páratlan élményt kínál. KimaradtFelsőbányamellett a Bódi tó a felvonóval, ami 1200 méter magasba repíti az embert...ajaj! Hiába no, rengeteg itt a látnivaló, sok ez így egyszerre! A beszámolóból is egy fejezetet terveztem...már látom, hogy nem fog menni.
Igy aztán folyt. köv. :)
/további mesés fotókat láthattok, ha a fenti linket megnyitjátok/