...az elsőnek nem igazán örültem, igaz "tettek" rá az illetékesek. A másodiknak annál inkább! Mindjárt elfújta az első miatti rossz kedvemet! Még a nap is kisütött, én úgy éreztem.
Hát, Március 15-e van! És ilyen "ajándékkal" köszöntött a mai reggel!
Még szerencse, hogy a héten lemetszettem a rózsákat
Néhány napja örömmel fedeztem fel egy éppen nyíló virágot..mára eltűnt a hó alatt, a helyét sem látom. Nálunk legalább 25-30 cm-es hó hullott az éjszaka..némi hófúvás kíséretében. Reggel hatkor azt hittem hanyatt esek, amint kinyitottam az ajtót..igaz, az időjósok mondták, de ez minden várakozásomat alulmúlta.
A másik - az örömteli ajándék - e-mailon érkezett. Miután lerogytam a hólapátolás után egy kávé és a net mellé, szokásom szerint belenéztem méljeimbe.
Mindjárt az első levél visszaállította megroggyant hangulatomat. Még a napot is kisütni véltem. Második unokám Marcell mosolygott rám. Az első unoka érkezéséről itt is beszámoltam anno. Nos, a második ugyanott , annál a lányomnál született, aki családostul Londonban él. Három lányom közül - egyelőre - csak ő ajándékozott meg két tündéri fiú unokával. Az itthon élők valamiért még várnak, vagy ki tudja? A legkisebb itthon élő nyíltan fogalmaz: Anyu, ilyen devizahitellel a tarsolyomban, ilyen ingatag munkakörülményekkel nem mernék rá vállalkozni !
Na, tessék, már megint a negatív gondolatok felé terelődök !Nem...Nem..és nem! Nem gondolkodni! Örülni! Végtére is, van két csodás unokám.
A Londonba költözött lányom és párja néhány évi külföldi munkahely keresgélés és a lakhatás megvalósítása után döntött úgy, nem várnak tovább.Nagyon büszke vagyok döntésükre.
Marcell 2013. Március 15-én.