Sokszor hallom ezt a szót. Legtöbbször valamelyik kisebbség, vagy annak egyik – másik tagja érzi úgy, hogy őt „kirekesztik”. Talán az meg sem fordul a kisebbséghez tartozó fejében, hogy létezik ÖNKIREKESZTÉS is. Amikor pont az adott kisebbség, vagy annak valamelyik tagja – valami struccpolitikával, sündisznóállásba-, beltenyészetbe vonulásával - sajátmagát rekeszti ki, szigeteli el magát a másiktól, esetleg a többségtől.
Nem tudom, hogy mit vétettem a dédapák blog szerzőjének, de amikor el akartam helyezni a hozzászólásomat a blogjába, ez fogadott:
Kitiltott komment(ező)
Heló, bármily szomorú is ez, de a blog gazdája nem látja szívesen a kommentedet. Miért is? Valószínűleg többször is olyat vagy olyan módon írtál, hogy többet nem akar veled beszélgetni.
Van ilyen. De ne csüggedj, van még rengeteg más blogunk és bloggerünk, akikkel összeveszhetsz!
Nos, tényleg van olyan is, itt a nolblogon, hogy nem egyezik valamiben a véleményünk a másik blogtársunkkal, de mivel a dédapák blog szerzőjével – tudtommal – még nem volt se jó-, se rossz kapcsolatunk, nem értem miért ez a MEGELŐZÖTT kirekesztés. Azért sem jó ez, mert ellentétesnek tartom a dédapák szerzője mostani bejegyzésének szellemiségével.
Mivel abban a blogban nem volt módom a hozzászólásomat megtenni, most szóról szóra közlöm az alábbiakban:
Hozzászólás a http://dedapak.nolblog.hu/archives/2013/03/14/Magyarnak_megmaradt_holokauszt-tulelotol/ bloghoz:
Mint a nol.hu-n egyesek szerint antiszemitának, zsigerből zsidógyűlölőnek, egyébként szenilis vénembernek tartott blogger, Osszián blogtársunk 1. sz. hozzászólásával értek egyet.
Sajnálatos, de tény, hogy a „zsidó-magyar (kisebbség – többség)” kérdése, elsősorban POLITIKAI KÉRDÉS, és MESSZE NEM faji-, vallási ellentét. Ez utóbbi CSUPÁN ÜRÜGY a politika kezében.
Ürügy volt a Horthy rendszerben, de ÜRÜGY MA IS, A KAPITALISTA GLOBALIZÁCIÓ RENDSZERÉBEN IS!
Arra jó, hogy megossza a társadalmat, ellentétet szítson embercsoportok között. Minél több ember-, társadalmi csoport között van különböző eredetű ellentét - netán kölcsönös gyűlölködés -, annál kevésbé foglalkoznak azok, a társadalom alapvető problémáival. Olyan problémákkal, melyek EGYARÁNT SÚJTJÁK MIND A KISEBBSÉGET, MIND A TÖBBSÉGET.
Érdekes természete van a „demokráciának”. Mindenki szabadon mondhatja, írhatja véleményét. (Most azzal ne foglalkozzunk, hogy ez a „szabadság” milyen mértékben és mennyire igaz.) Csakhogy már az egyedek is sokszínűek jelleműkben, kulturális felkészültségükben, anyagi érdekeltségükben, társadalmi törekvéseikben, nézeteikben, stb.. Ez a sokszínűség, másság még jobban igaz a társadalmi csoportokra is. A sokszínűségben pedig ott az ellentét is, melyet nagyszerűen tud kihasználni – és ki is használ - MINDEN ESETBEN A TÖBBSÉGI-, A POLITIKAI HATALMON LÉVŐ CSOPORT.
Vegyünk egy példát, zsidó mentésből.
A mai propaganda minden hazugságai ellenére egyértelmű kell, hogy legyen: anno a náci zsidóüldözés ellen a kommunisták – más, akár jobboldali gondolkodású egyedekkel, szervekkel együttműködve – teljes mellbedobással küzdöttek. Tudunk olyan kommunistáról – kommunistákról -, aki – akik – a vészkorszak idején zsidókat mentet – mentettek -. Mégis – mivel kommunista volt az illető - ennek az elismeréséhez (mondjuk a „Világ igaza” cím megkapásához) az kellett, hogy az illető – illetők – tagadja – tagadják - meg kommunistaságát – kommunistaságukat -.
Hasonló a helyzet a zsidókat pusztító néhány háborús bűnössel kapcsolatban. Van arra példa, hogy a kommunista vezetésű országból háborús bűneiért kikértek egyes nyugati országba menekült egyedet, és az adott ország nemhogy nem adta ki, de nyugodt megélhetést, munkát biztosított számára. „Politikai érdekesség”, hogy ha most ezeket a kommunista rezsim által is háborús bűnösöknek tartott egyedet – akár hamvaikban – haza viszik eltemetni, akkor a „náci” vád éri a temetni akarókat akár azok részéről is, akik addig ételt-italt adtak a zsidót – zsidókat - irtó náci, háborús bűnösnek.
Összegezve: mielőtt „zsidóság”, „magyarság” bármilyen szinten egymásra mutogatnának, lássák azt, hogy „mindketten”, csak a nagypolitika játékszerei. A csónak, amiben ülnek az közös. Szólhatnak közben szirénhangok, de a hullámok, melyek a csónakúkra hatnak, ugyanazok.