Táncsicsért, a szabadságért -
előre! Mégis, akkor is, csak
azért is...
Sajnos kérdésként fogalmazhatjuk Táncsics Mihály híres munkájának címét. Köszönhetően a gyalázatnak, amikor is a kormánykurzus és a szélsőjobboldal együtt próbálja lenyúlni a magyar március idusát -http://hvg.hu/itthon/20130314_Sorra_adjak_vissza_Tancsicsdijukat_ujsagés http://www.stop.hu/kultura/gyalazat-a-sajtoszabadsag-unnepen-tancsics-dij-az-echo-teves-amokfutonak/1130570/és https://www.youtube.com/watch?v=aHv2nFYV_xQNem átallották a legendás forradalmárról elnevezett díjat, amely a sajtószabadság megörökítője nálunk, idén neonáci-újnyilas médiabrigantiknak is odaítélni. Ismétlem, annak az embernek a nevét hordozó kitüntetést, akiről így szól az Országos Széchényi Könyvtár szócikke (idézek belőle):
>Külföldről hazatérve, menekülnie kellett: a nyugaton látottakkal "megfertőzött" Táncsics veszedelmessé vált a hatóságok számára. Egy Zágráb környéki birtokon rejtőzködve írta meg legerőteljesebb röpiratát, a Nép szava - Isten szava címűt (a cenzúra miatt csak 1848-ban jelent meg). Új műve már létében támadja meg az uralkodó osztályt: a nemesi kutyabőrt komédiának nevezi, tűzrevalónak tartja. Immár nem az érdekegyesítést hirdeti, nem a két társadalmi réteg megegyezését, hanem a nemesség felszámolását, a feudalizmus rendszerének teljes eltörlését jövendöli-követeli. " ...ez állapot meg fog szünni, vagy ti nemes atyafiak szüntetitek meg (vagy mi parasztok, vagy mindketten együtt, de megszünnie kell)" – írja fenyegetően. És nemcsak jogot követel, hanem a robot és dézsma váltság nélküli eltörlését, az úrbéres földek tulajdonjogának átengedését a parasztoknak. Ezzel véglegesen elszakította a szálat, mely még a reformellenzékhez kötötte.<
Tiltakozásul a horthysta-szálasista nemzetgyalázás újra bepofátlankodása ellen álljon itt egy változatlanul időszerű megemlékezés(em) 1848/49-ről:
„KISVÉRTANÚK-KISHŐSÖK” – 1848/49
Szemelvények – az örök
életről és dicsőségről…
...illene gondolni az ún. kisemberekkel is, 1848/49 népével, akiket a „nagyok” vezettek. Íme. (Megjegyzem, az alább olvasható anyagot nem az internet segítségével állítottam össze, elemeit könyvtáram egy-egy kötetéből másoltam ki, tehát a minden bizonnyal előforduló betűhibákért, elütésekért én felelek.)
Előbb néhány szám. Osztrák számítások szerint a honvédsereg 54.500 katonája áldozta életét a világszabadságért, a magyar hazáért (különböző arányokban, de a Magyar Királyság, sőt az egész Osztrák Császárság minden ajkú és vallású nációja…). A megtorlás 14 tábornokunkkal végzett. Közel 120, ítélet alapján kivégzettről tudnak a történeti források, de ennél lényegesen nagyobb a az ellenállóként vagy szökevényként felkoncoltak száma. Mintegy 1.200 személyt zártak be évekre, hírhedt – Lajtán inneni és túli – várbörtönökbe és fegyházakba. Legalább 40-50 ezer volt honvédtisztet és közhonvédet kényszersoroztak bakának a birodalom nem magyar tartományaiba. A terrort közvetlenül Haynau táborszernagy, a gőgösen biztos, fiatal II. Ferenc József császár által kinevezett magyarországi katonai főparancsnok irányította.
A magyar fősereg visszafoglalja a budai Várat a császáriaktól. Than Mór festménye.
POR ÉS ÓLOM ÁLTALI HALÁL
A székesfehérvári nemzetőr tisztek ítélete
Az ítélet a Pesti Területi Cs. K. Katonai parancsnokság utasítására Pesten összeült, a hadijogra teljes mértékben felesküdött törvényszék egyhangú határozatából származtatik.
A vádlottak: (…)
5. Michael Kutzka, magyarországi születésű, pest megyei kecskeméti lakos, 49 éves, katolikus. Nős, kovács foglalkozású – (…)
… bűnössége … eskü alatt tett tanúvallomásokkal jogerősen bebizonyíttatott, azazhogy 1849. augusztus 10-én Székesfehérvárnál részt vettek a császári csapatok ellen irányuló fegyveres népfelkelésben. Ennek megfelelően az összes vádlott Haynau fővezér úr július elsejei proklamációjának megfelelően halálra ítéltetik. A fegyveres felkelésben való részvétel miatt az ítélet por és ólom általi halál.
Pest, 1849. augusztus 13.
Mittlacher
lovaskapitány, bíró
Búcsúlevél
Pestről Ajánlom ezen levelem felbontását Kutzka Mihály Kovács Mester özvegyének, volt Szerelmetes Társamnak, Juhász Erzsébetnek, tisztelettel Székesfehérvárra.
Szerelmetes Párom és kedves Gyermekem!
Szomorú állapot, amelyről tudósítalak, hogy ezen gyászos halál következett rám, hanem az Isteni gondviselés így hozta. Szent neve áldassék érte.
Hanem Szerelmetes Társam arra kérlek, hogy ne feledkezzetek rólam minden nap egy miatyánkot imádkozni.
Szerszámvas, aki [sic!] nem kell, adjátok el. Jóska Szerelmes Gyermekem. A contókat a könyvből add ki. Szerelmetes Társam és kedves Gyermekeim, ajánlak [sic!] az Úr Isten oltalmába, bocsássatok meg mindenekről. Tisztelt Barátaimat is tisztelem, bocsánatot kérek mindenkitől. Az Úr Isten legyen veletek. Ámen.
Uitz is velem együtt lövetik agyon, tiszteli Szüleit, testvéreit. Írám Pesten a Najgipaj [sic!] kaszárnya épületében. 14. Augusztusban. Halálom előtt négy órával.
Jézus, emberi Nemzet világossága légy irgalommal.
Kutzka Mihály
NAPLÓJEGYZETEK
Mindennap történnek kivégzések
Pesten, oct. 8.
Ha Komárom megadja magát, közbocsánat fog hirdetni. Úton-útfélen mondogatták ezt. S Komárom szeptember 29-én megadta magát; folyó 6-án Batthyány Lajost kivégezték. (…)
Oct. 12.
Minap két szekérrel vitték ki halottakat, kik meg voltak lőve, az Újépületből. Nem hirdetnek tehát ki minden kivégzést.
Egy lány honvédtisztnek polgári ruhát szerzett, melyben ez elment, ezért bevitték a magyar Bastille-be (osztrák mészárszékre) s agyonlőtték.
– 14 éves fiú. Adóval küldeték mestere által a városházára, szélességében elkiáltja magát: éljen Kossuth, dögöljék a német – bevitték, azóta három hét múlt el, anélkül, hogy szülei a legkisebb tudósítást kaphattak volna tőle, csak ezen hírt vehették, hogy minap odabenn 14 éves fiút agyonlőttek.
Hunfalvy Pál [(1810-1891) A forradalmi országgyűlés tagja, etnográfus, finnugor nyelvész.]
FELHÍVÁS AZ IZRAELITÁKHOZ
Izraeliták! Honunk, a magyarok hazája, veszélyben van. Ne várjuk, míg felszólíttatunk, hanem siessünk önkéntesen mi is segítségére.
Izraeliták! a [sic!] magyarok ezer év óta védhelyet adnak: annyi év óta a német és a szláév ellen védelmeznek: [sic!] és napjainkban is, nem a meghasonlás vészteljes következtetéseit, hanem csak az igazságot véve tekintetbe – a nyárspolgárság irányában önfeledőleg vérükkel ótalmaznak [sic!].
Ne legyünk hálátlanok. Mutassuk meg, miszerint nemcsak szóval, hanem tettel is szeretjük a hazát. Ne vonakodjunk most a n. őrseregbe, vagy a n. sorkatonaságba beállani, mivel előbb be nem vettek. Aljas káröröm volna az. Legyünk inkább meggyőzve, miszerint a magyaroknak amaz ostoba visszataszításban nem volt részük. Ők szívesen karjaikba öleltek, ők az egyenlőség szent szavát szívesen valóvá tették, ők hallgattak volna a testvériség parancsára; de a pozsonyi és más helyütti [sic!] ellenséges demonstrátiók következtében magunk érdekében voltak kénytelenek meggyőződésüket megtagadni.
Higgyétek el, nemcsak a művelt, hanem a közrendű magyar is szánja és pártolja ügyünket. Rokonszenvet érez egykori szomszédja iránt.
Föl azért izraelita! mutasd [sic!], hogy kétezredi [sic!] rabszolgaságodban jobb érzéseid még el nem haltak. Segítsd szerető testvéredet, segítsd pártoló honsorsodat! És jelszavad légyen: éljen a magyar, vesszen ellensége! –
Hénik Mór. Számos ifjúság nevében.
/Pesti Hírlap, 1848. május 24. sz./
„HARMINCHAT IZRAELITA”
Torda megyéből, júl. 3. Hazafiúi kötelességemnek ismertem fölszólítani szerkesztő polgárt, tegye közhírré az izraeliták ügyünk iránti rokonszenvének egy érdekes és szép tanújelét, amely hazánk ezen távoli zugában megnyilvánult.
Torda megye felvidékiben [sic!] a fölállított nemzetőrség lovasai közé harminchat izraelita ajánlá fel, minden felszólítás nélkül magát önfelszerelés ígérete mellett, s midőn szolgálatba tételök után napi díjukkal kínáltattak, többen nyilváníták, miként ők nem díjért, hanem hűségből szolgálnak.
És e hűségi nyilvánítás nem puszta szó, mert lelkesedéssel párosult szolgálati készségük is tényekkel bizonyít annak valósága felől.
E nemes jellemző vonást példányul és a jövendőség emlékeztetésire kívántam a közönség elébe állítni [sic!].
Gyárfás Domokos
n. ö. [sic!] őrnagy
/Honvéd, 1849. július 10. sz./
Felhasznált irodalom
Magyarország története. IV. 1849-1918. Egyetemi tankönyv. Szerkesztette: Hanák Péter. Tankönyvkiadó, Budapest, 1972.
Szabadság és halál 1848-49. Szem- és fültanúk híradásai. Szerkesztette: Varga Domokos. Hét Krajczár Kiadó, 1998.
1848-1849 a magyar zsidóság életében. Szerkesztette: Zsoldos Jenő. Múlt és Jövő Kiadó, 1998. [Első kiadás: Budapest, 1948.]