Meg a többiek. Nem fontos, de talán érdekes történet, sok mellékszállal. Slágerek, amelyek közül egyet sokan, egyet még annál is többen ismernek, míg a harmadik itthon mintha nem lett volna olyan sikeres. Feldolgozások, amelyek listás helyezést tekintve kenterbe verik az eredeti verziót. Egy szerző a háttérben, akiről biztos, hogy kevesebben tudnak, meg egy előadó, akiről még azt sem tudni, tulajdonképpen mikor halt meg.
Na, próbáljunk kis rendet vágni a halmazban! Volt a hatvanas évek elején egy postás New Yorkban, aki úgy vélte, a rock világában akar inkább érvényesülni. El is ment egy kisebb lemezkiadó céghez. Ott némileg sarkítva azt mondták, a dalok kellenek, de a hang nem az igazi. A megegyezés az lett, hogy alkalmazták, részben szerzőként, részben új tehetségek felfedezőjeként. Rudy Clark meghálálta a bizalmat. Hozott magával egy fiatal énekest, akinek két számát is odaadta. James Ray, aki ebben az időben éppen nyomorgott, egy háztetőn húzta meg magát mindkét dalt feljuttatta a Billboard listára. Meglepő módon az I’ve got my mind set on you volt kevésbé sikeres.
Ismerős? Szerintem a többség fülében a feldolgozás hangjai élnek. George Harrison már 1963-ban szerette volna felvenni a dalt, de végül erre jóval később, 1987-ben került sor. Viszont a feldolgozás 18 országban landolt az élen, és az említett Billboard Hot 100-at négy hétig uralta.
Az eredeti előadó, James Ray hiába futott be a nagylemezzel, hiába vásárolt neki ruhatárat a kiadó és próbálta megoldani lakhatását, ugyanis drogtúladagolás következtében elhunyt. Csakhogy, számomra döbbenetes módon, bár az okban minden forrás egyetért, senki nem tudja, pontosan mikor is következett ez be. Egyes források szerint még 63-ban, mások szerint két évvel később, de olyan is van, aki feltételezi, egész az évtized végéig élt. Halotti anyakönyvi kivonat sehol nem lelhető föl.
Clark közben egy harmadik slágerrel is befutott az elsőhöz hasonló karriert. Az It’s in Hiss Kiss (Shoop Shoop song) című dalt Betty Everettnek írta 64-ben. Sikeres is volt a dal, de igazi, átütő eredményt Cher 91-es verziója hozott.
Azonban még adós vagyok a James Raynek átadott második számmal. Ez az If You Gotta Make a Fool of Somebody címet viselte, és időben legközelebb ezt dolgozták föl, méghozzá a Freddie and the Dreamers nevű csapat. Még 63-ban kerültek vele az angol lista harmadik helyére. Ennek ellenére olvastam olyan véleményt, amelyik szerint a földolgozás helyett pontosabb lenne a „lemészárolták” kifejezést használni. Ami érthető is, ha tudjuk, hogy a Freddie and the Dreamers volt elkönyvelve világszerte a brit invázió bohócának. Színpadi megjelenésüket alapvetően meghatározta, a korábban tejesemberként dolgozó szólóénekesük, az 1,60 magas Freddie Garrity speciális mozgása, ami jól megfigyelhető legnagyobb slágerük videójában.