Ejnye kedves angolok. Nem tisztelitek nagy írótokat?
http://www.youtube.com/watch?v=yqmfrqAVeK0
Még csak a halvány szándék sem mocorog bennem, hogy folytassam, vagy netán feltámasszam az István a király háborúsdit. Természetesen: Alföldi Róbert nem vitathatatlan tekintély, de pl. Vidnyánszky Attila sem az. Ja, hogy a szerzőknek tetszett az Alföldi-féle rendezés, az mit sem számít, mert a drukkerhadak immár a színházhoz is értenek. Hiszen megmondták ezt már korábban, az Új Színház esetében is. Na, de azért Szent István életművét ez semmiben nem érinti, csak másként láttatja. Nézzük meg, hogy mi a helyzet az angoloknál?
William Shakespeare ugyebár megkérdőjelezhetetlen tekintély? Az? Az! Lehet-e komolytalanul, "zanzásítva" eljátszani? Lehet. Csupa férfiszereplővel, ahogy egykoron, és a videó tizedik percében Júlia már el is patkol, úgy dobja be a méregpohár tartalmát, mint nálunk Józsi bácsi a kisüstit a Nemzeti Italboltban. (Ja, hogy még nincs? Majd csak lesz!) Nézzétek, és okuljatok az angol szentségtörésen, amelyet a közönség láthatóan imád. Még egyet kérek - nagyon halkan - tanuljatok mosolyt tőlük. Még csak mintegy 400 éve gyakorolják a demokráciát, és nyírják olyan simára és méregzöldre a füvet. Igaz, soha nem volt Istvánjuk, csak Bözsijük, abból is kettő. Semmire való egy társaság, hogy lehettek ezek a tengerek urai? Ki érti ezt?