Úgy gondolom, nálunk a parlamenti demokrácia csődbe jutott, pillanatnyilag csak arról szól a dolog, hogy A csapat váltja a B csapatot, (vagy nem váltja) a demos, a nép akarata már sehol sincs, mert a szavazólap olyan, mint a menza menüje- A és B – minek a szagát utálod kevésbé, a fasírt tökfőzelékkel vagy a kelkáposztafőzelék inkább lenyelhető.
A felszín, ahol elvileg vannak "programok", mivel a népet hot meg best magazint olvasó hülyének konzumidiótának nézik, kimerül néhány lózungban, mint rezsicsökkentés, vagy véreim, magyarok, stb.
Igazából a világ három dolog körül forog, a szex, a pénz és a hatalom. Van, ahol a szex is fontos része a dolognak, mint pl az olaszok, vagy az oválisirodás szemforgatóan prűd amerikaiak, nálunk ez mellékvágány, ha ki is derülne, hogy valamelyiknek nőügyei vannak, na és, kit érdekelne. És nem is kell vezető politikusnak lenni itthon egy jó kis becsajozáshoz.
Marad a pénz és a hatalom. Az előző fiúkat a pénz érdekelte jobban, a hatalom kevésbé, jellemző liberális (már, amennyiben Kókát liberálisnak nevezhettük, az szdsz meg is szűnik) gondolkodás, nem okoz örömet előírni, mit csináljon a másik, leszarják, élni hagyni, az a lényeg, hogy az üzlet szépen menjen. A mostani rendszer valamivel rosszabb, mivel a pénz és a hatalom együtt érdekli a főnökséget, nem elég, hogy,…hogy is fogalmazzak beleköthetetlen, PC módon, szóval nem elég, hogy a gazdaságilag előnyős legyen a „mi híveinknek” a kormányzás, még azt is akarják, hogy parírozzál. Egyszerűen számomra érthetetlen, ezt miért nem képes felismerni a többség, hogy a deákné vászna itt is csak egy vászon, még ha matyómintát hímeztek rá, akkor is. Az előzőek csak a jól fizető helyeket adták a haveroknak, adott pártot eszmeileg támogató szakembereknek, ezért nem voltak iskolaigazgató választási botrányok. Most már az iskolaigazgatói helyeket is olyan botrányosan osztogatják, mintha valami zsíros állás lenne. Ez a része szól a dolognak a hatalomról. A MI emberünk üljön ott, megbízható káder legyen mindenhol.
Eddig egyik rendszer sem volt örökérvényű, lásd feudalizmus, vagy rákosi rendszer, kádárkorszak, stb. Majd ennek is vége lesz, csak kérdés, hogyan, mikor, és milyen erkölcsi-anyagi állapotban hagyják maguk után az országot. A korrupciós mutatók nőnek, (link) ki is mondta, hogy tisztességesnek is kell látszani? Egy országban, ahol a lakosság úgy ítéli meg, hogy a FEJ nem látszik annak, ott lenn is elkezdődnek a rothadási folyamatok, illetve, aki teheti, elmegy, mielőtt ő maga is belepenészedik ebbe a „kapcsolati háló”-ra épülő világba.
Ünnep van, de kérdés, van-e okunk ünnepelni. Az a tény, hogy több mint ezer évet kihúztunk már itt, bizakodásra adna okot – eddig mindig volt valaki, aki asztalra csapott, hogy ez így nem mehet tovább. Pillanatnyilag még nem látom ezt az erőt, a mostaniak egy poros, poroszos, hűbéri országot építenek, egyre növekvő társadalmi, gazdasági egyenlőtlenségekkel, közpénzből finanszírozott lózungokkal, az ellenzék meg huzakodik, de ha meg is egyezne, ott sem látom pillanatnyilag azt az államférfi (vagy akár NŐ) jelöltet, akire azt mondanám, na, őbenne megbíznék annyira, hogy akár használt autót is vennék tőle. Tartok tőle, jövőre megint úgy fogok szavazni, hogy nagyjából mindegy, kire kerül az X, csak azért megyek, hogy a náciknak nemnáciknak eggyel kevesebb legyen belőle.