Az előző bejegyzésemben feltettem Ajtay Andortól a Tanulj meg fiacskám komédiázni című dalt. (SzerzőjeZerkovitz Béla) Feltettem ugyan, bár hallgatni nem szeretem, hiába szép. Nincs kedvem búslakodni. Aztán meg az igaz ugyan, hogy nem árt, ha tud az ember komédiázni, de egy elmúlt szerelem vagy egy csalódás miatt egész életen át keseregni? Max. néhány napig.
"Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek."
József Attila Eszmélet
Láma Ole NydahlAhogy a dolgok vannak című írásából
http://mek.oszk.hu/05700/05744/html/
"Mivel a jógik jóslata miatt minden kellemetlen dolgot távol tartottak a jövendő Buddha környezetétől, ezért csak életének későbbi szakaszában találkozott a szenvedéssel. Akkor azonban meggyőző megjelenési formákban. Három egymást követő napon látott egy beteg, egy öreg és egy halott embert. Az a felismerése, hogy ezek az állapotok részei minden életnek, a legmélyebb szintekig megrázta őt, s miután visszament palotájába, nagyon rossz éjszakája volt. Akárhol is kereste, sehol sem talált olyat, amire ő és barátai igazán támaszkodhattak volna. Hírnév, élvezet és vagyon mind eltűnik. Nézhetett kifelé vagy befelé: minden mulandó volt. Igazán és valójában semmi sem létezett.
...
Mivel minden dolognál jobban akarta a tudat természetének felismerését, nem volt ideje kényelmes keresgélésre. Hat nagyon nehéz év következett. Amíg a fiatal herceg Észak-India erdeiben és tisztásain tartózkodott, a tökéletesség szintjére vitte még a legszélsőségesebb gyakorlatokat is, melyeket kapott. S mivel motivációja néha túltett ítélőképességén, egyszer majdnem halálra koplalta magát. Korának legnagyszerűbb tanítóitól tanult, és az összes, a mai napig is ismert filozófiai iskola gyakorlatait elvégezte. Bár gyorsan felülmúlta tanítóit, ennek ellenére egyik alkalommal sem találta magát közelebb céljához. Bármennyire is jól irányították a tudatban lejátszódó eseményeket, egyikőjük sem ismerte magát a tudatot. A kijárt ösvények végén nem volt semmi állandó, amire bizalmát építhette volna.
...
Buddha második kijelentése – "A szenvedésnek van oka" ... Az ok és okozat törvénye mindig működik. Az abszolút gonosz csupán önmagát pusztítaná el, míg egy "viszonylagosan" negatív erő természetesen gátolja saját magát. Buddha itt egyetlen vádolható dolgot ismer: a nem megvilágosodott tudat alapvető tudatlanságát. Ez úgy működik, mint egy szem, amely látja a külső dolgokat, de önmagát nem. (Én: ezen a szemen olyan jót vigyorogtam, ugye nem baj, kedves Big Brother?:))
...
Az énés te, az ittés ott közötti elválasztás okozza a zavaró érzelmek megjelenését: ragaszkodást ahhoz, amit akarunk, és taszítástattól, amit kellemetlennek tartunk. Az előbbi érzés aztánmohóságotokoz: amit kedvelünk, meg is akarjuk tartani; az utóbbiból pedig irigység válik: akiket nem szeretünk, azokat nem akarjuk boldognak látni. Az alapvető nemtudás minden nehézség oka, ez hozza létre a kizáró (és ártó)büszkeséget. Itt a pillanatnyi körülményeket – melyekben barátainknál jobbak vagyunk –, a vagyont vagy a szépséget hisszük valósnak, s nem ismerjük fel, hogy képtelenek vagyunk ezeket irányítani, vagy egyáltalán megtartani. Másrészt azonban a befogadó büszkeségnek egy jógi állandó állapotává kell válnia. Aki látja minden lény erejét, lehetőségét és igaz természetét, az minden szituációban már eleve a Tiszta Földön van, tanul ebből, és spontán hasznára is válik másoknak.
...
A legmagasabb szinten egyszerűen nem adunk energiát a nem kívánt érzelmeknek, "a rablót egy üres házba engedjük be"."
Jung Titokzatos jelek az égen című könyvéből:
"Elkerülhetetlen, hogy a (kollektív) tudattalan termékeit, vagyis a félreérthetetlenül mitológiai jellegű képeket besoroljuk szimbólumTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSÜKBE, mivel ezek a velünk szülelett pszichének és struktúrájának nyelvét alkotják, és ami szerkezetüket illeti, EGYÁLTALÁN NEM INDIVIDUÁLIS SZERZEMÉNYEK. Az emberi psziché – magasabb szintű tudat- és tanulási képessége ellenére – természeti jelenség, akárcsak az állatok pszichéje, s velünk született ösztönökön alapul, amelyek viszonylag meghatározott formájukat a priori magukkal hozzák, és ezáltal a faj specifikus örökségét alkotják. Önkény, szándék, miként minden személyes differenciálódás, kései szerzemény, amely az ösztönösségtől megszabadult tudatnak köszöni létét. Amikor archetipikus képződményekről van szó, a személyes jellegű magyarázási kísérletek tévútra vezetnek.
...
A remete lelki élményt igyekszik szerezni, és ebből a célból NÉLKÜLÖZÉSRE ÍTÉLI A FÖLDI EMBERT. A megsértett ösztönvilág érthető módon NEM KÍVÁNT projekciókkal válaszol, de a lelki szféra is – pozitív – projekciókkal válaszol. … Úgy látszik, a lelki szféra nem szenved hiányt, hanem a legnagyobb odaadással végzett ápolásban részesül imádkozás, meditáció és más lelki tevékenységek révén … a remete szituációja …HIÁNYHELYZET, AMELY MEGFELELŐ KOMPENZÁCIÓT IGÉNYEL. … AMI MÉG NYILVÁNVALÓAN HIÁNYZIK NEKI, AZ A VALÓSÁGOS ESEMÉNY, A LELKI VALÓSÁG KÖZVETLEN TAPASZTALATA, AHOGY AZ MINDENKOR ALAKOT ÖLT.”