500 mérföld. Bár ezúttal egész pici csalás van ebben, mert mindkét dalnak van megkülönböztető jelölése. A régebbit úgy is szokták emlegetni, hogy Távol az otthontól.
Kicsit visszalapozunk az években. Nekem még egész kicsiny kor, másoknak a gyermekévek, megint másoknak már a fiatalság, netán szülőség. Ennél tovább nem ragoznám, mert 1962-ről beszélek.
Abban az évben olyan dalok szerepelnek a listákon, mint az általam itt korábban már megidézett Telstar a Tornadostól, vagy Elvis meg a Shadows dalai, de ekkor bukkan föl Pat Boone is a Speedy Gonzales-szel. De az már ősszel van. Februárban a Kingstone trió folk dalát játsszák szerte a világon: 500 miles. Alig három hónap múlva, májusban már a Peter, Paul and Mary formáció lemeze is a listák élén áll, mások között ugyanezzel a dallal.
A dal arról szólt, hogy valaki elhagyta az otthonát, immár sok mérföldnyire jár - egész pontosan ötszáz -, vágyik haza, de az út sosem arra viszi.
Kisebb-nagyobb szövegváltoztatásokkal, ritmikai megoldásokkal egyébként végtelen a sora azoknak, akik felvették a dalt. Tényleg csak kiragadott példákként: Sonny és Cher, Peter és Gordon, The Seekers, Rosanna Cash, Joan Baez, Nick Cave.
Most nézzünk újra a naptárra. Az 1962-es, említett első két lemezfelvétel közötti időben, egész pontosan 1962. március ötödikén, Skóciában egy ikerpár születik. Charlie and Craig Reid. Kisebb punk bandákban játszanak, majd 1983-ban megalakítják saját együttesüket: The Proclaimers. Leghíresebb daluk az I'm gonna be (500 miles) 1988-ban indul hódító útjára.
Ennek a dalnak a magyar szövege egyébként megtalálható a neten itt.
A dal fontos szerepet kap a Benny és Joone című filmben is. Később az a verzió volt látható sokszor a televízióban, amelyet a brit jótékonysági szervezet, a Comic Relief gáláján rögzítettek.