Sokféle kórság érheti el az embert, ezek között vannak könnyebben elviselhetőek - azokat sorolom ide, amelyeket csak én érzek, de nem szúrnak szemet, tehát maradhat magánügy, mert nem látszik, nem sajnálnak miatta, nem kérdeznek rá. Aztán vannak olyanok, amelyek jobban megviselik az embert, még ha nem is okoznak folyamatos kínszenvedést, de mivel látszik az emberen, nem titkolhatja el.
Úgy két éve kezdődött, szörnyűséges viszketegség tört ki mind a két kezemen, apró púpocskák nőttek a tenyeremen, mint a kettőn, aztán kiderült róluk, hogy hólyagok, kipukkadtak, és azóta folyamatosan foszlik a bőr a tenyeremről. Hol jobban, hol kevésbé, de a folyamat megállíthatatlannak tűnik. Egyrészt ronda, másrészt rém kellemetlen, mert egyfolytában viszket. Természetesen elvittem a leprámat a bőrgyógyászhoz, aki ránézett úgy három méteres távolságból (biztosan félt, hogy elkapja), és kész is volt a diagnózis, hogy ez pikkelysömör. Kicsit ellenkeztem, hogy ugye akkor talán a könyökömön és a térdemen is megjelenne, mire közölte, hogy dehogy, és fölírt egy kenőcsöt.
Kiváltottam, kentem szorgosan, néha úgy tűnt, hogy kicsit használ, aztán meg rondább lett, mint valaha. Időközben már körülbelül a nyolcvanadik réteg bőr vedlik le a tenyeremről, cafatokban lógnak a kis foszlányok, ami egyrészt ocsmányul fest, másrészt használhatatlanná teszi a kezeimet. Olyan alapvető dolgokra is képtelen vagyok, mint pl. egy üdítős üveg kupakjának első lecsavarása, mert a puszta erőkifejtéstől szanaszét reped az új bőröm, aztán ezek a repedések begyulladnak, de ha azt képzelem magamról, hogy kit tudnám gyomlálni a virágoskertet, arra is hamar rájövök, hogy illúzió, mert a második gaz után vérben fürdik a kezem.
A bőrgyógyászhoz nem megyek vissza, mert minek, mások ilyesmivel nem foglalkoznak, marad a barkácsolás. Kipróbáltam mindenféle kenőcsöket, sőt, gyártottam gyógynövényes oldatokat és krémeket, de a nyavalyám nem reagált semmire.
A napokban átjött a szomszédasszony, hogy elviheti-e kölcsön a slagunkat, közben persze megakadt a szeme a kezemen, és mivel kérdezte, elmeséltem neki, hogy ez egy gyógyíthatatlan, ámde nem halálos valami. Elvitte a slagot, aztán egyszer csak ismét megjelent egy kenőccsel, alig van a tégelyben, felirat nincs rajta, de erőltette, hogy ez nagyon jó, próbáljam csak ki. Hát jó, végül is miért ne, legfeljebb ez se használ. Láss csodát, nagyon úgy néz ki, hogy a kence beválik. Jött is Bözsi néni érdeklődni, hogy működik-e a kenőcse, mutatom neki, hogy milyen szép lett a tenyerem, ráadásul nem is viszket, és kérdezem, hogy mi ennek a neve, mert föl szeretném íratni. Erre azt mondja, hogy ne törődjek vele, és különben is, nem mindegy nekem, hogy micsoda, hogyha használ? Ez meggyőző érv volt, tényleg nem érdekel különösebben az összetétele, az viszont igen, hogy ha elfogy az ajándék mennyiség, honnan tudok utánpótlást szerezni. Erre azt mondta, hogy úgyis megy az orvoshoz, majd írat annyit, hogy jusson nekem is, de nem adja oda a receptet,hanem majd ki is váltja, mert ő közgyógyos és ingyen van.
Nem tudom, mi lesz a vége, de nagyon remélem, hogy végre megszabadulok a leprámtól. Tanulsága is van a dolognak, ismét beigazolódott a régi igazság, hogy ha nagy az ínség, közel a segítség - ha ezt előre tudom, két évvel ezelőtt nem a bőrgyógyászhoz megyek, hanem a szomszédasszonyhoz, jobban jártam volna. Lehet, hogy szükség esetén még vakbélműtétet is vállal.