Anyu!
Ha nem lennék anya, ezt a szót kitörölném minden honnan.
Mi voltam én a számodra? Egy eszköz? Jó, belátom, nem akartál engem, próbáltál is tenni ellene. Rossz indulatú daganatként szültél erre a világra. Ha nem akartál, miért nem hagytatok ott a kereszt anyunál? Kellett a plusz pénz, ami utánam járt?
Ha nem lennének testvéreim, azt mondanám, te nem vagy anya, de mivel láttam, hogy velük anyaként bánsz, nem tudom ezt mondani. Még is a szememben rosszabb vagy az ördögnél.
Olyan sunyi, aljas ember vagy, telis-tele gyűlölettel, hogy azt leírni nem lehet.
Tudod, ha egy állatnak nem kell a kölyke, az kidobja az alomból, s egyszerűen otthagyja meghalni, de te? Te minden nap próbáltál megölni, de az utolsó leheletemnél vissza húztál, hogy következő napon is megtehesd.
Te jobban hazudsz, mint bárki ezen a földön. Mindenkivel elhitetted, hogy milyen jó anya vagy, s mikor úgy csináltál, mintha belém karoltál volna, a karomba mélyesztetted a körmödet. Aljas vagy, de nagyon. A kutyának jobb sorsa volt nálunk, mint nekem.
Soha nem fogom megtudni, miféle indulat volt benned irántam. Mit miért tettél. De igazán meg magyarázni soha nem fogod tudni nekem.
Élvezted a hatalmat felettem? Tudod, 10 éves koromra megölted a lelkemet. Amikor vertél és sírtam, azért vertél utána, mert sírtam. Megtanultam tűrni a fájdalmat, s nem sírni. Jó kedvem soha nem volt. Mikor oda kucorogtam melléd amikor a fotelban ültél, s szeretetet akarva tőled megsimogattam a karodat, s te ellökted és egy öklös kíséretében a szobába zavartál, akkor a szeretetet is kiölted belőlem.
A tetteid súlya miatt egyszer de CSAK EGYSZER láttalak aggódni, mikor a kés a vállamba landolt. Ez az aggodalmad csak pár másodpercig tartott, s mikor láttad, hogy ezt a sebet is el lehet tusolni, ment tovább minden.
Hogy bírtad azt elviselni, hogy a szomszéd gyereket úgy etetted, mintha a sajátod lett volna (itt talán meg is hatódnék, ha nem ismernélek) a te egyik kölyköd meg bent éhezik a szobában?
Nem tudod, hogy hányszor loptam kaját, mert nem mindig buktam le. Ahogyan loptam szerinted a vizet is, igaz?
Amikor fürdés közben a félelemtől a kádba sz@rtam, s te belenyomtad a fejemet, az neked milyen volt?
Tudom, hogy tudtad, hogy apu mit tesz velem, bizonyítani is tudom. Oda dobtál neki? Te már talán nem voltál neki túl jó vagy sokat akart, s te inkább bedobtál prédának?
A nevemen soha nem szólítottál. Ribanc, rohadék, szemét láda, g3ci, stb.
Azt, hogy dögöljek meg, meg hogy miért születtem meg, az alap volt. Sokszor akartam meghalni én is, ne aggódj.
Most, hogy felnőttem, s gyerekem lett, sokat imádkoztam, hogy anya-minta hiányában ne legyek olyan, mint Te. Tudod, számomra a legnagyobb kincsem a gyermekem. Sokat küzdök érte, de számomra ez a legszebb küzdelem.
Most úgy teszel, mintha semmi nem történt volna. Mintha az ember egy idő után elfelejtené mindazt, ami gyerekként vele történt. Elmondom, amiket te okoztál sebeket, akár mennyire is szeretném, soha nem fognak begyógyulni. Soha nem fogom megtudni, milyen az anyai szeretet. Te a legfontosabb dologtól fosztottál meg engemet.