Apu!
Sokat gondolkoztam a megszólításon. Az a szó, hogy "apu" nekem mást jelent, mint az átlagnak. Nekem ez a szó a félelmet, rettegést jelenti.
Tudod, sokat gondolkoztam azon, hogy milyen ember lehettél. Van-e vajon lelked, lelkiismereted? Vannak-e emberi érzéseid? Azt tudtad, hogy mindaz, amit velem tettél, az nem jó?
Hogyan bírtál agyon verni, halálra rugdosni egy kisgyermeket? Amikor 9 éves koromban egy darab kolbászt loptam, mert már rosszul voltam az éhségtől, akkor hogyan bírtál úgy elverni? Nehéz volt egy kis testet agyon rugdosni, agyon taposni, a falhoz dobni? Elbírtál velem? Mikor kiélted dühödet és otthagytad a kis testet véresen, alig pihegve, a halállal szövetséget kötve, akkor utána mit éreztél vagy gondoltál? Hogy ezt kellett tenned? Hogy helyesen cselekedtél?
Milyen érzés volt egy gyermek felett uralkodni? Milyen volt látni azt, hogy egy gyermek annyira fél tőled, hogy a látványodtól, a hangodtól, a félelemtől össze pisili magát?
Mit gondoltál, mikor először fogtad meg a mellemet? 11 ÉVESEN???!!! Milyen érzés volt egy 12 éves szűz KISLÁNYT megdugni??? Szeretted szex közben az agressziót? Nem féltél, hogy miközben fojtogattál, mert nem engedelmeskedtem neked, meg is halhattam volna? Vagy éppen a fojtogatástól élveztél? Attól volt merevedésed, hogy láttad a szememben a félelmet?
Azért menekültél az alkoholba, mert a lelked mindezt nem bírta elviselni? Jobb volt részegen, büdösen csinálni a hülyeségeidet, mint inkább józanul abba hagyni?
Hogy tudtál ekkora különbséget tenni gyereked és gyereked között?
MIÉRT PONT ÉN???
Arra nem gondoltál, hogy minden napon ezer tőrt döfsz belém, s ezt majd valahogyan be kell gyógyítani? Még be sem gyógyult egy seb, s te másikat szakítottál.
Most vajon a pokolban vagy?
Biztosan. De ezen nem is gondolkozom. Mindenkinek ott van a végállomás, ahová megérdemli.