Simón Bolívar azaz Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar Palacios y Blanco- 1783. július 24-én született Caracasban.
Ez a törékeny, karcsú, nagy műveltségű nemes ifjú - hidalgo - igen rövid fiatalság, korai özvegység és a katonai pálya választása után - a dél-amerikai függetlenségi mozgalom elhivatott vezetője lett, (egyes vélekedések szerint diktátora); a spanyol önkényuralom megdöntője, hadvezér-politikus, aki Venezuela, Kolumbia, Peru, Ecuador és Bolívia nemzeti hőse, azaz ő lett a Szabadító, az El Libertador...
Páratlan hadvezér, páratlan szónok: "Katonák! Most cselekszitek meg a legnagyobbat,
amit az ég valaha is emberre bízott: egy egész világot készültök megszabadítani a szolgaságtól...." Kegyetlen és kérlelhetetlen, ha kell.
Bolívar nem csak szóban, de írásban is halhatatlan gondolatokat volt képes a Cartagenai Kiáltványban vagy a Jamaikai levélben közölni. (S.B. írásai megjelentek magyarul!)
Bolivar álma az volt, hogy a Spanyol Koronától visszaszerezze, és egyetlen nemzetté kovácsolja a rettenetes harcok árán vissza hódított területeket.
Isten, haza, szabadság, egyenlőség: Voltaire, Rousseau, Locke olvasása után csak erősödött benne a szabadság utáni vágy, az izzó tenni akarás.
Napóleonban - császárrá koronáztatása után - csalódott, ugyanakkor "Eszembe jutott hazám szolgasága, s felvillant előttem, hogy milyen nagy dicsőség vár arra az emberre, aki majd felszabadítja" - mondotta.
Hatalmas célját, a nagy államszövetség megalakítását nem sikerült elérni, de történelmi szerepe hatalmas, kivételes, és egyedül álló - mondja a hálás utókor...
Gabriel Garcia Marquez, Latin-Amerika legnagyobb írója, a latin lélek bensőséges ismerője, 'A tábornok útvesztője' címmel írt borongós hangulatú regényt Simón Bolívar életének utolsó szakaszáról, (utolsó útjáról) tragikusan korai haláláról... A megrokkant egészségű Bolívarnak ekkor már nem volt ereje Nagy Kolumbia, az álom megmentésére...
"Én a háború gyermeke vagyok, ...a csaták emeltek hatalomra; a szerencse tartott meg tisztségemben, amit a győzelem erősített meg." A halál 1830 decemberében éri, utolsó, tüdővésztől izzó, lázas szavai: "Menjünk... Ezek az emberek nem szeretnek itt bennünket...Vigyétek a poggyászomat a fedélzetre."
Nyughelye Caracasban van, a Venezuelai Nemzeti Pantheonban.
Simón Bolívar nevét ország, város, pénz, hegycsúcs, szimfonikus zenekar, stb, stb viseli.
Több, magyarra is fordított regény születik, sőt magyar író is szentel egy könyvnyit életének (Csép A.), életét megfilmesítik, a numizmaták örömére gyönyörű pénzérméket bocsájtanak ki, - magyart is, utoljára 1983-ban.
(Életét áldozta egy megvalósíthatatlan álomért. Kezei tiszták maradtak, nem gyötörte hatalmi vágy…Tüdővészben, az "ellenség" házában halt meg; belehalt abba, (örökké úton volt) hogy mint egy zsák bolhát, igyekezett egyben tartani, amit kivívott, persze nem sikerült...)
A Venezuelai Bolivári Köztársaság Nagykövetségéről időközönként kifejezik tiszteletüket, számon tartják, hogy utca, tér viseli a nevét, ahol domborműve is áll…)
Sokan kérdezik, ki is volt ő?
Ezért született ez a szerény megemlékezés.