Szeged 2013. július 22.
Édenkerti törpék
Mózes első könyvében nem említi őket, ahogy az ősszörnyeket és Ádám feleségeit sem. Ezekről csak az úgynevezett apokrif iratokban olvashatunk.
Mielőtt azonban bárki is csúsztatással vádolna, bevallom, hogy legjobb tudomásom szerint ezekben a létező, de nem kanonizált iratokban sem tesznek említés az Éden kert törpéiről.
Ám az is közismert, hogy “a Biblia előtti korokból származó héber szent iratok vagy elkallódtak, vagy tudatosan megsemmisítették őket.” (Graves-Patai: Héber mítoszok.) Miért ne lehettek volna az elkallódott, illetve elsumákolt szent iratok között például “Kis kert, nagy öröm”, “Kertünk díszei”, “Mi a manó?” című szent könyvek, melyekben ezekről a teremtményekről is szó esik. Élő ember ezt nem tudhatja hitelt érdemlően.
Szerintem az Édenben, mint minden, a törpék is nagyobbak voltak, s a bűnük, aminek okán megrövidültek, ugyan az lehetett, mint az első emberpáré.
Elképzelem, ahogy az első törpe Évát utánozva kinyújtotta a jobb karját a tiltott gyümölcs felé. Később ezt a mozdulatot, ezt a karlendítést alkalmazták üdvözlés gyanánt a nácik. Nem mindegy ám tehát, hogy ki kit utánoz. Ragaszkodjunk csakis a tényekhez!
Viszont nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a törpék kihaltak, s csak díszként, kicsiny szoborrá merevedett hasonmásukkal találkozhatunk jobb ízlésű embertársaink kertjeiben. A törpék köztünk élnek!
Ők azok, akik önző vágyaikat vallási köntösbe bújtatva, nemzetmentő elhivatottsággal, pártokat, szervezeteket, rohamosztagokat alapítanak úgymond a közjavára. De elárulják magukat, amikor pipiskedve nyújtogatják a karjukat, hogy leszakítsák maguknak a korlátlan hatalom édes gyümölcsét.
Méhes János