"Szép lassan lehetetlenítenek el. Naponta vesznek el valamit, míg végül ott állsz csupaszon, egyedül, és már magad is kezded azt hinni, hogy olyasmi ellen harcolsz, ami nem létezik. hogy az egész csak a saját agyszüleményed. Hinni kezdesz a hazugságokban, hogy csak egy elégedetlen, frusztrált ember vagy, aki irigységtől vezérelve fordultál azok ellen, akiknek sikerült, és most camorrának nevezed őket."
(Roberto Saviano - Gomorra)
Gyakran olvasok bele újra és újra ebbe a döbbenetes erejű könyvbe, amiből most idéztem nektek. Akkor vettem le a polcról ismét, amikor hallottam, hogy egy munkás lezuhant az állványról. Nem újdonság, az állványokon munkások dolgoznak, szinten minden hétre esik egy munkahelyi baleset. Valaki leesik, összetöri magát vagy meg is hal, arról pedig nem tudunk, hogy lennének-e felelősök. Nem is akarok most a lelki részére kitérni, hogy egy munkás az állványon valakinek a szerette, anyja van, családja van, szerelme, esetleg gyermekei, akik árván maradnak. A camorra jutott eszembe és a magyar viszonyok, ahol kísértetiesen hasonló módon épült be a pénzszerzés logikájába a rég bevált recept. Brusztolj vállalkozást (vagy vedd el a másét), szerezz a kapcsolataidon keresztül vaskos megbízásokat, melyet állami vagy önkormányzati pénzből fizetnek, aztán szerezz magadnak a "rabszolga kereskedőkön" (így hívják egymást között a munkaerő kölcsönző cégeket) keresztül olcsó munkaerőt, olyan páriát, akinek mindegy, hogy biztosító kötél nélkül megy föl a magasba, nincs munkás öntudata, melós önbecsülése, szakszervezeti háttere, küldd föl, ne foglalkozz a munkavédelemmel, küldd csak föl nyugodtan meghalni vagy megnyomordni, rosszabb már úgy sem lesz neki. Fizesd le a korrupt hivatalnokot, adjál neki annyi pénzt, amiből vehet egy új autót,szólj oda a polgármesternek/jegyzőnek/rendőrkapitánynak, hogy nézzen már félre egy darabig, ne zaklassanak senkit az építési területeken.
"Nincs olyan gazdasági birodalom az olasz délen, amelyik ne élte volna meg az építkezés fázisait: versenytárgyalások, alvállalkozás, bányák, cement, malter, tégla, állványok, munkások. (...)
Ismerem a kezeket, az ujjakat, a projekteket. És a homokot. A homokot, amiből paloták és felhőkarcolók épültek.
lakónegyedek, parkok, villák. (...) Én tudom, és bizonyítékaim vannak. A földkitermelő cégeknek minimális mennyiségre van hivatalos felhatalmazásuk, a valóságban azonban egész hegyeket tarolnak le és nyelnek el. A hegyek és a dombok, ledarálva és a cementbe keverve mindenhová eljutnak.Tenerifétől Sassuolóig. A tárgyak deportálása után a férfiak következtek. San Felice a Cancello egyik vendéglőjében találkoztam don Salvatoréval, egy öreg kőművessel. Olyan volt, mint egy élő halott, alig volt ötvenéves, de nyolcvannak nézett ki. Elmesélte, hogy tíz éven keresztül az volt a dolga, hogy belekeverje a betonba a szemétégetőkből származó gázport. A klánok cégeiből származó hulladék tette lehetővé, hogy a cementvállalkozások kínai árakat felajánlva jelenjenek meg a versenytárgyalásokon. Most a mérgek garázsok és lépcsőfordulók falaiban lapulnak. Semmi sem fog történni egészen addig, amíg valamelyik munkás, talán egy észak-afrikai, be nem lélegzi a port, és néhány évvel később a kegyetlen sorsot okolja majd a rákért. (...) Az építőiparban végzik a klánok kiszolgált katonái is. A bérgyilkosok, a zsarolók, az őrszemek, amikor kiöregszenek, az építőiparba kerülnek, vagy szemetesnek állnak. Iskolai oktatófilmek és beszélgetések helyett hasznosabb lenne, ha a fiatal bűnözőket elvinnék az építkezésekre, és megmutatnák nekik, milyen sors vár rájuk. (...) A munka öl. Folyamatosan. Az építkezésnek gyorsan, minden biztonsági óvintézkedést mellőzve, a munkaidő semmibevételével kell lezajlania. Kilenc, tíz óra napi munka, gyakran szombaton és vasárnap is. Heti száz euró a fizetés, az éjszakai és vasárnapi pótlék ötven euró tízóránként. A fiatalabbak akár tizenöt órát is dolgoznak. Ha kell, közben kokaint szívnak. Amikor az építkezésnél meghal valaki, egy bejáratott forgatókönyv játszódik le. Az élettelen testet elviszik, a halált közúti balesetnek álcázzák. Berakják egy kocsiba, majd belökik egy szakadékba, de előbb felgyújtják. A biztosítási összeget elküldik a családnak, végkielégítésképpen." (Roberto Saviano: Gomorra)
|
