Hosszan, elemzően kellene erről a problémáról írni, időben legalább 2000-ig visszatekintve. Azt hiszem, meg kellene vizsgálni közelmúltunk egész politikatörténetét, pártok és politikusok magatartását, teljesítményét. Mert - ez meggyőződésem - a Gyurcsány-kérdés nem annyira Gyurcsányról, mint inkább rólunk szól. Rólunk, kik demokratáknak szeretjük tartani magunkat: hangoztatott elveinkhez és a Fidesz Magyarországához való viszonyunkról.
...
Gyurcsány persze rászolgált a kritikára; a rá irányított gyűlöletkampány példátlan sikerében távolról sem vétlen. Mégis: elveikhez hű demokraták eltekinthetnek-e attól, hogy mi és hogyan történt? Nem találom azt a demokratikus értékrendet és valós érdeket, amelyre hivatkozva jogosan lehetne mondani: a mai magyar közéletből pont Gyurcsánynak kell eltűnnie…
Gyurcsány olyan karaktergyilkosság áldozata, amelyet profi gonosztevőkre jellemző hidegvérrel és elborzasztó szakszerűséggel hajtottak végre. Mondhatnánk: na és? Ez történt, vegyük tudomásul, lépjünk tovább!
Nem mondhatjuk.
...
Aki a siker reményében akar szembeszállni a Fidesz Magyarországával, annak szabadulnia kell e társaság szuggesztiójától; az nem fogadhatja el a hazugságokra, torzításokra alapozott “valóságértelmezést”. Márpedig a fideszes építmény egyik legfontosabb tartóeleme a Gyurcsány-gyűlölet. Igaz, most építik mellé a Bajnai-fóbiát.