És most megmutatom nektek, miképp lehet a szarból sárból palacsintát csinálni. Illetve nem is én, nem is Stahl Judit, vagy valamelyik mesterszakács, hanem egy kis csaj, Az ének iskolájából. Ami szerintem nézhető-hallgatható műsor, ahol tehetséges gyerekek köszörülik a torkukat. A skála elég széles, a korosztály is vegyes, a cserfes kislánytól kezdve a lassan tini korhatárt elhagyókig. A fiúkról azért nem beszélek, mert hangjuk még mutálás előtt áll, no meg legtöbbjük erőtlenül énekel, tán tombol bennük a kamaszos sutasággal párosuló félelem. Akiben pedig nem, az már betévedt a túlzott manírok, hajlítgatások erdejébe.
No de ez a Kurcz Szandi most is nagyon odatette magát. Nem tagadom, az én favoritom, nagy tálentumnak tartom.
Érdekes, előző posztomban gagyinak tituláltam a Neoton Família egyik nótáját, nem mintha a jeles popzenekar nem csinált volna megannyi kitűnő dalt, hiszen még japán koncerten is csápoltak slágereikre. Ám gonosz vagyok, ezért megemlítem, hogy volt egy hatalmas mankójuk: Erdős Péter, a popmenedzser, aki viszont más, érdemdúsabb együttes orra alá elég sok borsot tört. Tehette: cézár volt.
No de kanyarodjunk vissza Az ének iskolájához, ahol a fáma szerint Kurcz Szandi elsírta magát, tegyük hozzá, nem az örömtől, mikor a Nyár van című Neoton-dalt rálőcsölték. Nem csodálom, én is sírtam, ha hallgatni voltam kénytelen. Én sem a gyönyörtől. Mert tuszkolták ám a rádióból a fülembe és orrba-szájba akkoriban, mikor jószerével csak a Neoton csillaga pompázott a popzene egén.
No de ott volt a kis csalogány „tanara”, Hajós András, aki kitűnő érzékkel mégiscsak rábírta a hezitáló leányzót a közös munkára. Hogy aztán az új, rockos tálalásban hány százalék Hajós érdeme, nem tudom, de a kis csaj káprázatosan énekelt. Hallga csak!