A fogalmak tisztázásának szándékával
Ötvenhat évvel ’56 után és huszonhárom évvel ’89 után még mindig nem létezik hazánkban társadalmi konszenzus – nem utolsósorban éppen azért, mert a fogalom jelentésével sem vagyunk tisztában. S mert jómagam konszenzuspárti vagyok és érzékelem ezt a problémát, ezért szükségesnek látom megkísérelni a fogalmi tisztázást.
A kompromisszum
A kompromisszum két fél kölcsönös megállapodása egy vitás kérdésben, mely mögött az húzódik meg, hogy egyik fél sem rendelkezik kellő erővel ahhoz, hogy a saját önző érdekét juttassa érvényre. A kompromisszumot mindkét fél a saját érdekében köti meg. A kompromisszum mozgatórugója tehát az önzés, az egoizmus. Megkötésekor a felek a lehető legkevesebb engedményt teszik egymás számára, így a közös érdeknek is csak a minimuma kerülhet megfogalmazásra.
A kompromisszum konzervatív magatartásforma.
A kompromisszum csak addig áll fenn, amíg az erőviszonyok meg nem változnak. Mihelyt az erőviszonyok valamilyen irányban eltolódnak, máris fölrúgják és az erősebb fél máris újra a saját önös érdekét helyezi előtérbe. Ha nem képes azt teljesen érvényre juttatni, akkor egy másik, számára most már kedvezőbb kompromisszumot fognak kötni. A kompromisszum nem zárja ki a hatalmi harcot. Ellenkezőleg, a kompromisszum a hatalmi harc eszköze.
A kompromisszumot ellenfelek kötik és a gyanakvás kíséri a felek részéről. Mindig arra kell ugyanis gondolniuk, hogy az ellenfél következő lépését nem a kompromisszummal meghatározott közös cél, hanem a saját önző érdek határozza meg. A kompromisszum felrúgásának lehetősége minden pillanatban fennáll. A kompromisszum a társadalmi stabilitást szolgálhatja ugyan, de csak korlátozott mértékű fejlődésre képes.
Egy nagyon lényeges észrevétel: a társadalmi stabilitás szempontjából hosszú időn keresztül eredményes lehet a kompromisszum fenntartása egész társadalmi rétegek véleményének és érdekeinek kirekesztése mellett is, amennyiben azok nem rendelkeznek az érdekérvényesítés semmilyen képességével. Gondoljunk csak a cigányság kirekesztésére vagy általában a baloldali rendszerkritikus vélemények kirekesztésére!
A kompromisszum tipikus esete például egy fegyverszüneti megállapodás vagy békekötés.
A konszenzus
A konszenzus nem az önzésen alapul, hanem a közjó keresésének a szándékán. A felek nem azt nézik, hogy mi a saját önös érdekük, hanem megpróbálják megfogalmazni, hogy szerintük mi a közösség számára a legjobb. A konszenzusos szándék empátiát feltételez a másik emberrel, a közösség többi tagjával szemben. Mivel azonban a közjó megítélése is szubjektív, a konszenzusra törekvő ember szükségszerűen nyitott a másik fél véleményének meghallgatására és megértésére, a tévedés felismerése esetén pedig a konszenzus újrafogalmazására. A társadalmi kerekasztal tárgyalásokon tehát nem kompromisszumot kötnek, amely a közjónak csak a minimumát képes megfogalmazni, hanem a legnagyobb közös jó megfogalmazása a cél. A közös cél minél jobb érvényre jutása a feltétele a legnagyobb fokú társadalmi fejlődésnek. A konszenzus mozgatórugója tehát a közjó és a társadalmi fejlődés.
A konszenzusra való törekvés haladó és progresszív magatartásforma.
A konszenzus fenntartása folyamatos érdekünk. Egyben saját és közös érdekünk a közjó folyamatos újrafogalmazása. Ahogyan változik a társadalmat alkotó egyének tudata mint társadalmi tudat, úgy folyamatosan szükséges, hogy a konszenzus ezzel lépést tartson. A fejlődés, ami tehát együtt jár a társadalmi tudat fejlődésével, az a társadalom szerves fejlődésének felel meg.
A konszenzust nem ellenfelek kötik egymással, hanem együttműködő partnerek hozzák létre a lehető legnagyobb eredmény elérésének szándékával. Nem a gyanakvás, hanem a kölcsönös bizalom kíséri. A konszenzus célja nem a társadalmi viszonyok konzerválása és nem a stabilitás, hanem a lehető legnagyobb társadalmi fejlődés. Stabilitás a fejlődésben!
A konszenzus igénye nem köthető valamiféle izmushoz, nem sajátja egyik világnézetnek sem. Ellenkezőleg, sajátja lehet bármelyik világnézetnek. Rendszerkritikus baloldaliként például saját magam úgy ítélem meg, hogy a társadalmi tudat jelen szintjének jellemzően a termelőeszközök magántulajdonán alapuló piacgazdaság felel meg. S bár marxistaként a társadalmi tulajdont preferálnám, mégsem jut eszembe a közjó fogalmába a saját preferenciáimat belebeszélni.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a társadalmi konszenzushoz minden társadalmi réteg közreműködésére szükség van, a politikai nemzetből ugyanis nem lehet kirekeszteni senkit sem. Mihelyt megvalósulna valamilyen kirekesztés, a közjó már nem közjó volna, hanem csak a saját akaratát érvényesíteni képes többség érdeke. Az a társadalom, amelyben bármiféle kirekesztés létezik, nem konszenzusos társadalom, a stabilitása ennél fogva csak eredményes elnyomáson alapulhat. Az ilyen társadalomban csak kompromisszumokról lehet szó.
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy az emberarcú társadalom csak konszenzusos lehet.
Azt kívántam bemutatni, hogy lényegi eltérés és fontos szemléleti különbség van a kompromisszum és a konszenzus között. A fogalmak tisztázása nélkül ez a különbség elmosódik és hajlamosak vagyunk a kettőt szinte egymás szinonimájaként kezelni, de ez végzetes tévedés. A kompromisszum a diktatórikus társadalmak jellemzője, a konszenzus pedig eleve csak demokratikus lehet. Az a társadalom, amely nem képes különbséget tenni a két fogalom között, nem valódi demokrácia.
Írásomat Kompromisszum és konszenzus címmel eredetileg 2012. augusztus 22-én publikáltam a Nolblogon.