Na, nem ügynök besorolás ez, hanem szobaszám. Höhö...
Történt, hogy egy mese szerint megszüle egy kisded, melynek napját bolygó szerte s évezredek óta ünneplénk -mi, a mesehívők szerint, igazak- s ennek legutóbbi -egyeztetett- idején az a cseresznye ért engemet s szűken vett családomat -énmatrónaságomat és három gyermekemet-, hogy ezen évforduló ünneplésének alkalmából kaptunk fejenként egy-egy UTALVÁNYT.
Kisdedek -kik mindahányan már átlépték a felnőttkor felénk elfogadott határát- mind túl vannak a kiruccanáson,ki ide ment, ki oda, én pedig most vagyok éppen... (ez a mondat betudható annak amit mindjárt jegyzek...)
Hosszasan válogattunk a 20 wellness szálló közül Ildikével -aki gyakorlatilag az egyetlen kitartó a néhai barátaim közül-, s hosszas szelektálás után választásunk a visegrádi ROYAL CLUB HOTEL-ra esett, hiszen feltételeinknek ez felelt meg minden szempontból kifogástalanul. Éspedig:
- busszal, konkrétan Volán járattal ez megközelíthető, s nem kerül egy egész napba az út;
- a buszmegállótól gyalog elérhető maga a szállás;
- bazi nagy szoba;
- akadálymentes.
Első pont oka nagyon egyszerű, nekem az utazás majdhogynem ingyen van, illetve 90%-ban támogatott, hiszen súlyos mozgáskorlátozottként a MÁK-kártyával ez a kedvezmény korlátlan számban igénybe vehető, de mégse kelljen ezer órát utazással tölteni, mert ahogy a pénztárcám is meglehetősen korlátozott, hát a strapabíróságom is. Hirtelen nem is tudnám megmondani melyik a jobban.... (cirka 4 óra volt a teljes út, egy átszállással, igaz, ahhoz át kellett szelni Budapestet)
Ehhez kapcsolódik a következő is, mert itt a busz a szálloda előtt megy el, igaz, két megálló között van pont, így a gyaloglás már eleve bőven kijutott. (A térképen nem tűnt többnek egy-két centinél.... höhö...)
Nos, a harmadikat magyarázni sem kell, ugye. Pláne, mikor felhívtam a szállót, s rákérdeztem az akadálymentességre, s kiderült, ja, akkor nem superior delux szobát kapunk, hanem apartmant, mely 33 m2, s ebben konyha -mikró, tűzhely, hűtő-, fürdőszoba, tv és kis terasz van. Az egész akadálymentes, mely az utolsóként felsorolt, de fontosságban az első szempont.
Viszonylag régen kiválasztottuk a napot, lefoglaltam a szállást, s most elértünk idáig a naptárban.
Ma reggel, nyolc körül indultunk, Misi, Ildike férjeura kivitt minket a vasútállomásra Battán -mert az a táv nekem már/még nem leküzdhető-, s onnan mentünk Pestre a Népligetbe, majd metróval át Újpest Városkapu buszvégre, s tovább Visegrád Újtelep megállóig. Az első buszt jó ideje nemcsak azért nem használom, mert nem tudok kimenni a megállóig, hanem -s leginkább- azért, mert azon a vonalon nemhogy nem akadálymentes, hanem panorámás kocsik közlekednek csak, az az igazi, magas építésű, szűk kaloda szerű cucc. Mozginak maga az inkvizíció. Két mankós rokinak meg pláne, kerekesszékesnek pedig szimplán használhatatlan, ráadásul az ezen a vonalon dolgozó sofőrök válogatott bunkók -tisztelet a kivételnek. Ám most fuvarom volt a buszig, s kíséretem az utazás alatt, így azzal mentünk, majd Pesten metróval a másik buszvégig, s abban bíztam, azon a buszon -melyek mind akadálymentesek, minden tekintetben- majd kiírásból, mely fut egy információs sávon, tudható lesz, mikor következik a számunkra kellő megálló. Nos, ez a busz nem volt komplexen akadálymentes. A futófény valóban futófényként s nem képújságként -fontos infót hordozó képújságként- funkcionált, s én erre nem számítva nem is készültem jegyzettel, így halovány dunsztom sem volt, mely megállónál járunk, de ezt a kalandot is áthidaltuk, s a megfelelő helyen szálltunk le.
Kis séta -az ÚTVONALTERV.HU szerint 232 m- s már ott is voltunk dél tájban a hotelban. Mivel a szobánk nem volt még kész, így lepakoltuk a bőröndkét -kicsi, decens, gurulós, melybe kettőnk egynapnyi cucca elfért- és nekiindultunk a szintén a térkép sugallta cirka négycentis távnak, a Királyi palota felé. Nos, az a valóságban irdatlan messze volt, most leellenőriztem: 1.300 m, csak az odaút, melyet ugye vissza is megtettünk, s még ott a palotában cikáztunk fel és alá, valamint átlósan és mindenképp is, de pláne... ám erről inkább íme a képek:
A Fellegvár, ahová szintén fel akartam menni, de mint kiderült, magamfajtának az a túra nem való... (odaút 2.800 HUF/fő, ugyanennyi vissza is... mondhatni királyi ár...), de a látványa lenyűgöző.
Ez a meglehetősen stílusidegen elem a Királyi Palota testében, hogy így fogalmazzak, egy lift, kiváltandó az előtte lévő képen látható hosszú-hosszú lépcsősort. Meglehetősen hálás is vagyok neki. A pénztárnál megkérdeztem, először is, hogy mennyi a beugró, s kiderült, rokinak s egy kísérőjének ingyenes -ahogy az állami fenntartású kiállításokra szokott- s akkor mondták a liftet is, ami nélkül igen rövid lett volna a séta, de így... ezek a képek csak egy szeletéről mesélnek annak amit láttunk.
Majdnem 5 volt, mire visszaértünk, azóta elfoglaltuk az apartmant, ami megér egy másik mesét is, csak most már alig élek, így mára ennyi volt.
Köszönöm, Zsuzska!