Azon gondolkoztam, hogy általában az embereknek miért kell mindig valami, valami hivatkozási alap, valami támpont, kapcsolódási pont, miért nem lehet, csak úgy egyszerűen élni és gondolkozni, tenni a dolgunkat a jelenben a magunk módján és bízni a jövőben, megpróbálni előkészíteni a jobb jövőt?
Miért kell sokaknak fogódzó, oda vagy visszacsatolás?
Miért kell hit, isten, biblia, filozófia, tanok, vagy a már megélt életért, a történésekért miért kell igazolást keresni, miért kell valahová visszamutatni, miért tart örökké a múlt hánytorgatása, miért kell midig valami múltbéli hiba, miért kell árpádsáv, kettős kereszt, Trianon, fasizmus, 56, "kommunizmus" Rákosi, Sztálin, szocializmus, kádárkorszak, bolsik - libsik, elmúltnyolcév? Miért kell mindig valami?
Miért nem lehet egyszerűen és nyíltan minden hivatkozás nélkül élni, úgy gondolkozni, hogy az ne másra mutogatás legyen, miért nem lehet csak egyszerűen meglátni a rosszat, és azzal az egyszerű igénnyel élni, hogy jobb, biztonságosabb, szilárdabb egzisztencián alapuló életet szeretnénk, és ezért akarunk küzdeni, mert ahogy most élünk, az nem jó.
Sokszor csak hüledezve hallgatom bármelyik oldalról a politikusokat, felteszik nekik a kérdést, amit meg se hallanak, nem arra válaszolnak, hanem felteszik a lemezt, az elmúlt nyolc év alatt ez az ember, vagy az az ember, ez a párt vagy az a párt, ezt csinálta, azt csinálta, ezt mondta, azt mondta. Konkrét kérdésre konkrét választ szinte nem lehet hallani.
Már réges-régen nem hit és tan, és nem idea kérdése itt az egész, pusztán az életről, a létről, a megélhetésről van szó. Számomra ott kezd minden eszme és minden korszak elviselhetetlenné és elfogadhatatlanná, élhetetlenné válni, amikor valamilyen módon a szociális helyzet és maga az emberi élet, a mindennapok, a megélhetés minősége válik megkérdőjelezhetővé.
Azért elfogadhatatlan már a regnáló kormány működése, mert a közelmúlt történelmében soha ennyi borzalmas törvényt és sanyargató intézkedést nem hoztak a mindennapok emberei ellen, mint az elmúlt három évben. Nem a politika számít, az számít, hogy az emberek éheznek, fáznak, kikapcsolják a villanyt, kilakoltatják őket, elviszi az eddig felépített életüket a sok tartozás.
Az állam és - az állam elvi támogatásával, egyetértésével - a szolgáltatók fordítva ülnek a lovon. Munkanélküliség van, nincs munka, a szociális rendszer pedig olyan, hogy tömegével vannak ellátatlan emberek. A semmiből, a nulla forint jövedelemből, bármennyire zsarolnak és fenyegetnek szankciókkal bárkit is, akkor sem tud fizetni. A semmiből nem lehet követelést teljesíteni, csak még jobban eladósodni, és élni pedig kell.
A legkegyetlenebb rendszer az, ami olyan módon zsákmányolja ki az embereket, hogy a kétoldalú szerződések egyik végén lehetetlenné teszi a teljesítést, aztán pedig, hogy minden még nehezebb legyen büntet. Mindezt és minden mást pedig teszik azért, hogy az emberek teljesen kiszolgáltatott, tehetetlen, megfélemlített, gyáva birkákká legyenek. Ezen kívül plusz még azért, hogy ők maguk, a kormány, a hatalom emberei és kiszolgálóik, a törvényhozók, a saját hasznukra váló törvények segítségével a hatalmuk által még nagyobb hatalomra tegyenek szert, és a szegény tömegekkel szemben egyre gazdagabbak legyenek.
Hol van már itt az eszme, a hit, az idea, a politika, hol van már itt az, hogy párt, pártok, Fidesz, MSZP, LMP, stb. Csak a hatalom van és pénz, és semmi más. A tömegek számára meg a nyomorúság. Mit válaszolna egy kormánypárti politikus, ha csak úgy hirtelen, kapásból megkérdeznék, hogy mi a Fidesz hitvallása, mik a párt ideái, mihez ragaszkodnak, vannak-e eszméik? Nem tudna válaszolni. Csak a hatalomhoz ragaszkodnak.
Soha ilyen népnyúzó, nyomorba döntő politika és gazdasági működés még nem volt ebben az országban, mint most. (lehet, hogy ideológiai szempontból az 50-es években elnyomás és diktatúra volt, de az emberek még a rákosi érában (ami tulajdonképpen szűken számítva 4 – 5 évig tartott, míg a munkanélküliség és a népnyúzás most 23 éve zajlik) is dolgoztak és fizetést kaptak, és addig lehetett nyújtózni, amíg a takaró ért, de azt ki lehetett számítani. Belefért a jövedelembe a rezsiköltség és az élelmezés, ruházkodás, az árak elviselhetőek voltak a bérekhez képest és nem volt ilyen tág a szociális olló.)
Érthetetlen paradoxon, összeférhetetlen dolog, felfoghatatlan, hogy jövedelem nélkül, hogy lehet egyre szaporodó terheket fizetni és viszont alapvető szolgáltatások nélkül, hogy lehet élni, munka nélkül, hogy lehet jövedelemhez jutni, és csak forog a mókuskerék, körbe - körbe.